Tanácsaim
2. tanácsom
Hangsugárzók bekötésének módjai, szabályai
Alkalmazott kábelek
Ajánlatos jó minőségű, kifejezetten e célra gyártott hangfalkábelt alkalmazni. Minimum 1,5 mm2 keresztmetszetű sodrott vezeték használata javasolt. A leginkább megfelelő a tömör, bikábelezésre – magas -és mélyszekció külön-külön történő bekötésére – alkalmas kábel. Mivel a jó minőségű hangfalkábelek elég drágák, megfontolandó és megfelelő eredményre vezet, ha a drága kábelt csak a frontsugárzók, esetleg még a centersugárzó bekötésére használjuk. A háttérsugárzókat pedig egy olcsóbb kábellel köthetjük be. Minden esetben javasolt legalább azonos gyártójú, vagy azonos karakterisztikájú kábel használata. (Ez utóbbiról kérjük, kérje ki a kábel vásárlása előtt az Önt kiszolgáló szakember véleményét!)
Lehetséges bekötési módok
A hangsugárzók bekötése történhet szimplán (egyetlen hangfalkábellel), vagy bikábelezve, melyre a legtöbb Clarus hangsugárzó alkalmas. A bikábelezésre alkalmas hangsugárzót arról lehet megismerni, hogy két pozitív – általában piros – és két negatív – általában fekete színű vagy jelzésű – csatlakozóval rendelkezik, melyek polaritás szerint össze vannak kötve egymással.
A bikábelezés lényege, hogy a magas -és a mélyfrekvenciák külön-külön ér-páron érkeznek a hangsugárzókhoz, kevésbé zavarva ily módon egymást. Ennek eredménye, hogy tisztább közép -és magas hangtartományt kapunk.
A bikábelezés történhet kifejezetten bi-kábellel (2 ér-párat tartalmaz, tehát 4 vezetőszál van benne), vagy két darab szimpla kábellel. Mindkét megoldás esetében a kábelek megfelelő (azonos színű vagy jelzésű) szálait az erősítőnél közösítjük. A hangfalcsatlakozóink aranyozott kivitelű szorítós csatlakozók, melyek alkalmasak a banán dugó, villa, vagy a leforrasztott kábelvég fogadására, szimpla, vagy bikábelezés esetén is. Az erősítők hátulján elég változatos hangsugárzó csatlakozási lehetőségeket alakítanak ki a gyártók, a készülékek ár és minőségi kategóriájától függően. Ezek lehetnek a legegyszerűbb csíptetős (olcsó készülékek), szorítós (középkategória), vagy aranyozott banándugós (drágább, felső kategóriás készülékek) csatlakozók. A középkategóriás készülékeknél szokták még alkalmazni, hogy a frontsugárzókhoz a jobb minőségű szorítós, míg a hátterekre a csíptetős csatlakozókat alkalmazzák.
A bekötés szabályai
Fontos!
1. Kérem, mindenképpen olvassa el az erősítőhöz mellékelt használati útmutatót, vagy igényelje szakember segítségét!
2. Bármilyen bekötést is alkalmazunk, fokozottan ügyeljünk a rövidzárlat elkerülésére!
3. A legtöbb mai erősítőben van beépített védelem rövidzárlat ellen, de ezt a funkciót lehetőleg ne próbáljuk ki, ezért addig, amíg bekötetlen, szabad kábelvég van, amely összeérve rövidzárlatot okozhat, ne kapcsoljuk be az erősítőt!
4. Általános szabály, főleg a sodrott vezetőjű hangfalkábeleknél, hogy azok végéről csak a feltétlen szükséges mértékben kell eltávolítani a szigetelést, utána lehetőleg azt le kell forrasztani. Ha ez nem megoldható, legalább erősen össze kell sodorni, hogy a két pólus szálai véletlenül se érhessenek össze, és így kell elhelyezni a megfelelő csatlakozóba!
Másik fontos szempont az összes hangsugárzónál, hogy a megfelelő polaritással legyenek bekötve, tehát a pluszra a pluszt kell kötni, mely általában piros színnel vagy „+” jellel van jelölve, míg a mínuszra a mínuszt kell kötni, mely általában fekete színnel vagy „-” jellel van jelölve. Ezek felcserélése nem okozhat károsodást, viszont a hangzásban jelentős romlás tapasztalható, mely főleg sztereó üzemmódban vehető észre a legjobban, mert eltűnnek a mélyhangok.
A kábeleknél szintén jelölve van a polaritás, mely segíti a megfelelő bekötést. Ezt a jelölést általában egy a kábel hosszán végigfutó színes csíkkal, vagy teljesen más színű (pl. piros +, fekete-) vezetőkkel oldják meg. A csak csíkkal jelölt kábelnél mindegy, hogy Ön melyiket választja plusznak, lényeges csupán az, hogy ezután az egész rendszernél (az erősítőn és a hangfalaknál is) következetesen ugyanazt kell alkalmazni.
Szabó Gábor
